Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.

Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.

Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.

És ez így van rendjén.

Tudjuk, hogy olvasóink figyelmesek és kritikusak és ezt értékeljük is.

Egyetlen kérésünk van csak, a vélemény lehet más, a hangnem maradjon emberi.

Pár évvel korábban volt egy ügyfelünk, aki azt állította, hogy előző nap könyvelési anyagot adott le az irodában, de már a beszélgetéskor volt egy olyan érzésem, hogy nem mondott igazat. Ezt utólag a munkatársaim is megerősítették, amikor elmondták, hogy valóban ott volt az ügyfél, de nem a könyvelési anyagot hozta, csak pár egyéb iratot hagyott...

Rendkívül örvendetes Weinstein bukása és mindaz, amit szimbolizál, másrészt viszont nem árt óvatosan megközelíteni a kérdést.

Manapság sokat olvashatunk, hallhatunk a munka és a magánélet egyensúlyáról és arról miért is fontos ez a mentális egészség vagy egyszerűen az életminőség szempontjából. De valójában mit is jelent és honnan tudhatjuk, hogy elértük ezt az egyensúlyi állapotot?