Van, amikor a "rendszer" nem megoldás, hanem menekülés.
Amikor nem több folyamatra van szükség, hanem kevesebb önáltatásra.

Ez a blog azoknak szól, akik vezetnek, döntenek, felelősséget viselnek és közben pontosan érzik, hogy nem minden bizonytalanság hiba, nem minden lassulás kudarc és nem minden tanácsadói válasz használható az ő helyzetükben.

Itt nem kész recepteket kínálunk. Gondolkodási hibákat bontunk le.
Idővel, döntésekkel, felelősséggel dolgozunk – nem "best practice"-ekkel.

Ha gyors megoldást keresel, ez nem az az oldal. Ha tisztábban akarsz látni, jó helyen jársz.


Huszonöt évvel ezelőtt az életemben valami végérvényesen megváltozott. Egy nap alatt letértem a biztonságot nyújtó, megszokott útról és beléptem a felelősség ismeretlen kapuján: megkezdtem a főiskolai éveimet. Az otthon melege, a szülői fészek és az ismerős város helyét egy idegen nagyváros zajos pezsgése vette át.

Valaki még a tengerparton, a Balaton partján vagy egy hegyi túrán próbálja az utolsó napsugarakat a bőrébe zárni, más a kertben vagy a városi teraszon élvezi ki a nyár végét. Van, aki pedig már az irodában ül és félig nosztalgiával, félig irigyen nézi a kollégák nyári képeit – szalmakalap a tengerparton, túrabakancs a hegytetőn, koncertszelfi a...

A legtöbb munkahelyen rengeteg időt, energiát és pénzt pazarolnak el a felszínes dolgokra: végeláthatatlan meetingekre, felesleges riportokra, "fontosnak látszó" feladatokra, amelyek valójában senkinek a munkáját nem viszik előre. Sok helyen ez természetesnek tűnik, nekem azonban volt egy időszak, amely minden illúziót szertefoszlatott erről a...

Ma reggel, miközben a híreket görgettem, Robert Frost Mending Wall c. verse is feltűnt.

Van egy kedves ismerősöm, aki az építőiparban dolgozik. Valójában cégvezető, de nem az öltönyös fajta, aki elegánsan besétál egy tárgyalásra és az íróasztal mögül intézi az ügyeket. Nála a cégvezető megnevezés csupán egy kötelező adminisztratív adat. Mert amit valójában csinál, az projektmenedzsment. Nem munkakör. Életforma.

Nemrég a szomszéd néni – akivel rendszeresen beszélgetünk és akit a macskáim is jól ismernek – megállított a folyosón. Halkan szólt, kissé bizonytalanul:

Az Egyesült Államokban július 4. a függetlenség napja. Nekik ez történelmi fordulópont, nekünk legfeljebb egy dátum a naptárban – mégis van benne valami, ami ismerős lehet. Vállalkozóként talán mi is naponta megéljük a saját döntések súlyát, az önállóság terhét és szabadságát egyszerre. Nem történelmi ünnep ez számunkra, inkább egy belső állapot,...

Az üzleti partnerség kétélű fegyver. Legjobb esetben dinamikus, inspiráló lehetőségeket teremt két ember számára, hogy egyesítsék az erősségeiket és az erőforrásaikat – és többet érjenek el együtt, mint egyedül. De ez csak az érem egyik oldala. A másikon ott van a csalódás, a be nem tartott ígéretek, az elhúzódó viták, a félreértett célok és a...

A bizalom nem hangos. Nem kérkedik. Nem követel helyet magának, mégis nélküle szinte semmi nem működik igazán. Az üzleti világban mégis gyakran háttérbe szorul – talán azért, mert nem számokban mutatja meg magát. Nem mérhető negyedéves jelentésekben, nincs rajta ár, és nem illeszkedik egyetlen táblázatba sem. Pedig a legerősebb kapcsolatok, a...

Idővel valószínűleg sokan szembesülnek azzal, hogy a működés szervezetten és kiszámíthatóan zajlik, az ügyfelek kiszolgálása folyamatos, a működés háttere stabil és kiszámítható, a pénzügyi mutatók nagyjából kiegyensúlyozottak – mégis valami hiányzik.