Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.

Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.

Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.

És ez így van rendjén.

Ez a cikk a háromrészes sorozat harmadik, záró része, amely az irodai működés hagyományos, de korántsem elavult formáit vizsgálja. Az előző két részben a nyitott terek ritmusát és a munkaállomások személytelenségét jártuk körül – ha még nem olvasta őket, itt megteheti:

Van, akit nem veszünk észre. Amíg ott van. Nem az, aki sokat beszél. Nem az, aki mindenhez hozzászól, vagy aki mindig a középpontban van. Mégis, ha egy nap hiányzik, valami elcsúszik. Nem a hangulat lesz rosszabb – inkább a működés döccen meg. Mintha kiesne egy fogaskerék. Nem beosztás kérdése. Nem végzettség vagy hangnem teszi azzá, aki....

A mai munkaerőpiac útvesztőjében sokan küzdenek olyan kihívásokkal, amelyek látszólag szakmai természetűek. Nehéz főnökök, akikkel a konfliktusok néha nyíltan kimondottak és érzékelhetőek, máskor viszont csupán belső ellenérzésként, feszültségként jelennek meg. Megakadt előmenetel, a motivációvesztés vagy teljes kiégés, mind-mind olyan fogalmak,...