Jegyzet egy LinkedIn-küszöbről
Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.
Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.
Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.
És ez így van rendjén.
Tudjuk, hogy olvasóink figyelmesek és kritikusak és ezt értékeljük is.
Egyetlen kérésünk van csak, a vélemény lehet más, a hangnem maradjon emberi.
Ez a cikk a háromrészes sorozat harmadik, záró része, amely az irodai működés hagyományos, de korántsem elavult formáit vizsgálja. Az előző két részben a nyitott terek ritmusát és a munkaállomások személytelenségét jártuk körül – ha még nem olvasta őket, itt megteheti:
Munkaállomások – amikor a tér nem tart meg senkit
Tér, ritmus, figyelem – Irodai működés három nézőpontból
Van, akit nem veszünk észre. Amíg ott van. Nem az, aki sokat beszél. Nem az, aki mindenhez hozzászól, vagy aki mindig a középpontban van. Mégis, ha egy nap hiányzik, valami elcsúszik. Nem a hangulat lesz rosszabb – inkább a működés döccen meg. Mintha kiesne egy fogaskerék. Nem beosztás kérdése. Nem végzettség vagy hangnem teszi azzá, aki....
Van az az állapot, amikor már majdnem kész egy épület, de még nem lehet benne dolgozni. Mert nincs konnektor ott, ahol kellene, nincs konyha, nincs recepció és hiába gyönyörű a padló, az asztalok még nincsenek sehol. Ekkor kezdődik az, amit az ingatlanpiacon csak így hívunk: fit-out. Egy szó, ami sokáig nekem is puszta belsőépítészetet jelentett,...
Máj 02
Észrevétlen átmenetek
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
Home office: szabadság vagy kiváltság?
Avagy miért nem a cégméreten múlik, hogy megéri-e jegyzetelni
(avagy a Tall Poppy-szindróma)