Észrevétlen átmenetek
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.
Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.
Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.
És ez így van rendjén.
Tudjuk, hogy olvasóink figyelmesek és kritikusak és ezt értékeljük is.
Egyetlen kérésünk van csak, a vélemény lehet más, a hangnem maradjon emberi.
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
(avagy a Tall Poppy-szindróma)
A mai munkaerőpiac útvesztőjében sokan küzdenek olyan kihívásokkal, amelyek látszólag szakmai természetűek. Nehéz főnökök, akikkel a konfliktusok néha nyíltan kimondottak és érzékelhetőek, máskor viszont csupán belső ellenérzésként, feszültségként jelennek meg. Megakadt előmenetel, a motivációvesztés vagy teljes kiégés, mind-mind olyan fogalmak,...
Egy volt kollégámmal folytatott beszélgetés mélyen megmaradt bennem. Egy kávé mellett mesélt arról, mennyire kimerítő a munkája, de nem a túlórák vagy a határidők miatt.
A vezetés nem a népszerűségi verseny megnyeréséről szól, hanem a kényelmetlen és olykor kellemetlen döntések meghozataláról, amelyeket mások nem mernek vállalni. Ha a nehéz döntéseket kerüljük, mert kényelmetlenek vagy népszerűtlenek, akkor nem valódi vezetőként tevékenykedünk, csupán egy pozíciót foglalunk el. A jó vezetők tisztában vannak...