Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.
Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.
Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.
És ez így van rendjén.
Az elmúlt kb. 18 órában többször szembejött velem egy cikk, amelyben Csernus Imre elég sarkosan fogalmazott a válogatottunk teljesítményéről. A meccsek elemzése nem az én asztalom, nem is különösebben érdekelnek az utólagos szakmai boncolgatások, de az ő gondolatait mindig elolvasom. És lám-lám: most is külsősként fogalmazta meg azt, ami a sportot...
Ezzel a mondattal találkoztam ma egy hirdetésben.
November különleges helyet foglal el az üzleti évben. Egyfajta metszéspont, híd a lezárás és az újratervezés között.
"Soha ne hívj ki valakit, aki békében van a magányával és akit nem zavar, hogy egyedül van, mert mindig veszíteni fogsz."
Nemrég egy networking rendezvényen voltunk a kollégámmal. Ő rutinosabban mozog az ilyen eseményeken, nekem valahogy nem a világom. (Kétlem, hogy valaha is az lesz, de azért próbálkozom.)
Kb. tíz éve, amikor a weboldalt – amit most is olvastok – létrehoztam, nem akartam sem jogi, sem gazdasági, sem HR-oldalt.
Egyszerűen egy olyan felületet képzeltem el, ahol üzleti témákról lehet normálisan beszélni.
Nem szenzációhajhász módon, de nem is tankönyvszagúan, valahol a kettő között.
Hiába volt tegnap az óraátállítás, ma is "időben" ébredtem, azaz korán. Nem volt kedvem visszaaludni, nincs is annál rosszabb, amikor az ember másfél órával később, kótyagosan ébred újra. Inkább gyorsan összekaptam magam és elindultam friss péksüteményért. Az eső szemerkélt, mindenhol levelek hevertek és óvatosan kellett lépkednem, hogy meg ne...
Jogászként gyakran fordulnak hozzám ismerősök egy-egy "elsőre egyszerűnek tűnő" problémával. Ilyenkor sokszor nem is jogi szaktudásra vágynak, hanem arra, hogy valaki megerősítse bennük: helyesen érzik, hogy igazuk van. A baj ott kezdődik, amikor az erős igazságérzet találkozik a rideg piaci valósággal vagy éppen mások igazságérzetének teljes...
Nem vagyok moziba járó típus. Talán régen sem voltam az, mostanra pedig valahogy még ritkábban ülök be egy filmre. Nem tudom, én változtam-e, vagy a világ lett más – csak azt veszem észre, hogy már nem szúrják ki a szemem a nagy plakátok, nem jönnek szembe a régi, biztos ajánlások. A filmek helyére valahogy tévézések, sorozatok a Netflixen és...
A jog világában ritkán jelenik meg egy új kifejezés, amely egyszerre hangzik elegánsan és megnyugtatóan. Az elder law ilyen. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már külön praxisok épülnek köré, nálunk azonban még csak most kezd feltűnni. Pedig ha jobban belegondolunk, mindannyiunk életében ott lapul a kérdés: hogyan tudjuk biztonságban tudni...
Ha meghalljuk a "szabályzat" szót, legtöbben egy vaskos irattárra, jogi nyelven írt, unalmas dokumentumokra gondolunk. Valami olyasmire, amit ugyan aláírunk, de senki nem olvas el és a mindennapokban úgysem használunk. Pedig a jó compliance-szabályzat ennek épp az ellenkezője: rövid, érthető, életszagú. Nem bonyolítja az életet, hanem egyszerűsíti...
Ha meghalljuk a compliance szót, sokaknak még mindig valami homályos "multis szabályrendszer" jut eszébe. Pedig a valóságban a compliance egy ernyőfogalom: minden olyan belső rendet, ellenőrzést és szabályozást jelent, ami a cég működését biztonságosabbá és átláthatóbbá teszi.
Az elmúlt években a hazai üzleti világban is egyre többször hallani a compliance szót. Aki nemzetközi környezetben dolgozik, számára már régóta a mindennapi működés természetes része. Magyarországon azonban sok cégvezetőnek még mindig kissé misztikus: tudják, hogy valami "nagyvállalati hókuszpókusz", de úgy érzik, az ő vállalkozásuk túl kicsi, túl...