Az elmúlt években a hazai üzleti világban is egyre többször hallani a compliance szót. Aki nemzetközi környezetben dolgozik, számára már régóta a mindennapi működés természetes része. Magyarországon azonban sok cégvezetőnek még mindig kissé misztikus: tudják, hogy valami "nagyvállalati hókuszpókusz", de úgy érzik, az ő vállalkozásuk túl kicsi, túl...
Blogunk néha üzletiesebb, néha személyesebb hangon szólal meg – de mindig abból indul ki, ami valóban foglalkoztat bennünket.
Írunk HR-ről, vezetésről, jogi helyzetekről és vállalkozói dilemmákról.
Van, hogy egy konkrét ügy adja az alapot, máskor egy mondat vagy egy kérdés.
De mindig saját tapasztalatból, átgondoltan – nem csak jogászként, hanem emberként is.
Vannak cikkeink, amiket mi is különösen szeretünk. Másoknál tudjuk: ma már máshogy írnánk.
Nem olvasunk vissza. Mert minden alkalommal hozzátennénk valamit vagy elvennénk belőle.
És ez így van rendjén.
Tudjuk, hogy olvasóink figyelmesek és kritikusak és ezt értékeljük is.
Egyetlen kérésünk van csak, a vélemény lehet más, a hangnem maradjon emberi.
Ha meghalljuk a compliance szót, sokaknak még mindig valami homályos "multis szabályrendszer" jut eszébe. Pedig a valóságban a compliance egy ernyőfogalom: minden olyan belső rendet, ellenőrzést és szabályozást jelent, ami a cég működését biztonságosabbá és átláthatóbbá teszi.
Huszonöt évvel ezelőtt az életemben valami végérvényesen megváltozott. Egy nap alatt letértem a biztonságot nyújtó, megszokott útról és beléptem a felelősség ismeretlen kapuján: megkezdtem a főiskolai éveimet. Az otthon melege, a szülői fészek és az ismerős város helyét egy idegen nagyváros zajos pezsgése vette át.
Aug 26
Nyárzárás, őszi rajt
Valaki még a tengerparton, a Balaton partján vagy egy hegyi túrán próbálja az utolsó napsugarakat a bőrébe zárni, más a kertben vagy a városi teraszon élvezi ki a nyár végét. Van, aki pedig már az irodában ül és félig nosztalgiával, félig irigyen nézi a kollégák nyári képeit – szalmakalap a tengerparton, túrabakancs a hegytetőn, koncertszelfi a...
A legtöbb munkahelyen rengeteg időt, energiát és pénzt pazarolnak el a felszínes dolgokra: végeláthatatlan meetingekre, felesleges riportokra, "fontosnak látszó" feladatokra, amelyek valójában senkinek a munkáját nem viszik előre. Sok helyen ez természetesnek tűnik, nekem azonban volt egy időszak, amely minden illúziót szertefoszlatott erről a...
Az elmúlt hetekben több üzleti egyeztetés egyetlen kéréssel indult: Küldesz egy NDA-t majd?
Aug 05
A fal, ami összeköt
Ma reggel, miközben a híreket görgettem, Robert Frost Mending Wall c. verse is feltűnt.
Van egy pont, amikor a magabiztos fellépés gyanússá válik. Egy testtartás, egy mondat, egy félmosoly és a másik fél már címkét ragaszt rá.
Júl 22
Az előítélet árnyékában
Van egy kedves ismerősöm, aki az építőiparban dolgozik. Valójában cégvezető, de nem az öltönyös fajta, aki elegánsan besétál egy tárgyalásra és az íróasztal mögül intézi az ügyeket. Nála a cégvezető megnevezés csupán egy kötelező adminisztratív adat. Mert amit valójában csinál, az projektmenedzsment. Nem munkakör. Életforma.
Nemrég a szomszéd néni – akivel rendszeresen beszélgetünk és akit a macskáim is jól ismernek – megállított a folyosón. Halkan szólt, kissé bizonytalanul: