Milyen gondolkodásmódot adunk tovább a gyerekeinknek?

Szülőként gyakran beszélünk versenyelőnyről.
Arról, hogyan lehetne a gyerekeinknek egy kicsit könnyebb, biztosabb, kiszámíthatóbb jövőt adni.

Ilyenkor gyorsan előkerülnek a kézzelfogható dolgok: különórák, sport, nyelvtanulás, programok. Mintha a siker egy hosszú lista lenne, amit időben ki kell pipálni.

Pedig a legfontosabb dolgok ritkán ilyen látványosak.

Nem órarendben jelennek meg, hanem a hétköznapokban. Abban, ahogyan gondolkodunk, reagálunk, döntünk – és ahogyan mindezt a gyerekeink látják.

A gondolkodásmód, amit nem lehet tanfolyamon megtanulni

Van egy szemlélet, amit gyakran "vállalkozóinak" hívunk, de valójában sokkal tágabb ennél. Nem arról szól, hogy valaki céget alapít-e vagy sem.

Hanem arról, hogy:

• hogyan viszonyul a bizonytalansághoz

• mit kezd a kudarccal

• mer-e kérdezni, kezdeményezni, felelősséget vállalni

• észreveszi-e a lehetőségeket ott is, ahol más csak problémát lát

Ez a gondolkodásmód nem felnőttkorban alakul ki. Addigra már többnyire csak toldozzuk-foldozzuk.

Gyerekkorban viszont természetes közegben fejlődik.
Nem magyarázatokból, hanem mintákból.

Amit a gyerekek valójában figyelnek

Nem azt, amit mondunk.
Hanem azt, ahogyan élünk.

Figyelik, hogyan beszélünk magunkról.
Mit kezdünk egy rossz döntéssel.
Elhallgatjuk-e a hibáinkat vagy kimondjuk.
Megpróbáljuk-e újra, vagy gyorsan megmagyarázzuk, miért nem érdemes.

Az önbizalom például nem dicséretből épül, hanem abból, hogy egy gyerek látja: lehet tévedni, és attól még nem dől össze a világ.

Az ellenálló képesség nem abból fakad, hogy mindentől megóvjuk őket, hanem abból, hogy van mellettük valaki, amikor nem sikerül.

A problémamegoldás nem feladatlap, hanem kérdés:
"Te mit csinálnál ebben a helyzetben?"

A láthatatlan készségek

Vannak dolgok, amelyeknek nincs mérőszáma, mégis egész életre hatnak.

A kreativitás, amikor nem az első megoldásnál állunk meg.
A kezdeményezés, amikor nem várjuk meg, hogy valaki más lépjen.
Az empátia, amikor nemcsak a saját igazunkat látjuk, hanem a másik ember helyzetét is.

Ezek nem hangos erények.
De ezekből lesznek azok a felnőttek, akik nem sodródnak, hanem irányítanak.

Nem vállalkozókat nevelünk – hanem embereket

Fontos kimondani: nem minden gyerekből lesz vállalkozó és nem is kell.

De minden gyerek profitál abból, ha megtanul:

• dönteni

• felelősséget vállalni

• kérdezni

• újrakezdeni

Ez a fajta belső stabilitás az, amit később semmilyen végzettség nem pótol.

Ami végül számít

A legnagyobb "versenyelőny" ritkán az, amit látványosan fejlesztünk.
Hanem az, amit észrevétlenül adunk át.

Ahogyan élünk.
Ahogyan gondolkodunk.
Ahogyan a bizonytalan helyzetekhez viszonyulunk.

A gyerekeink ebből tanulnak a legtöbbet.