Észrevétlen átmenetek
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
Szükséges vagy abszurd?
Az emberek az évszázadok folyamán egyre több jogot nyertek, a rabszolgaság megszűnt, a nők szavazati jogot kaptak, az azonos neműek házasságát is egyre több országban legalizálják. A fejlődéssel egyre több jog válik elérhetővé, egyre több jogalany lesz. De vajon kik következnek a sorban, a robotok?
A robottechnika, valamint a mesterséges intelligencia hihetetlenül gyorsan fejlődik és a robotok egyre nagyobb szerepet játszanak a társadalomban.
Az elmúlt néhány évtizedben az emberek felismerték a gépek jelentőségét és fontosságát, az automatizálás gyorsan és drasztikusan változtatott meg egész iparágakat. A bankokban ATM-ek jelentek meg a pénztárosok mellett és/vagy helyett, a gyári munkásokat gépekre cserélték és a közeljövőben várhatóan az önjáró autók forradalmasítják az autóipart. Azonban a robotika nem csupán a hagyományos iparágak korszerűsítését jelenti, hanem az oktatásban, az egészségügyben és az intézményekben való adaptálása is folyamatban van. A technológia olyan domináns erőnek bizonyult, amelyre kivétel nélkül minden iparág érzékenyen reagál.
Az elkövetkező időkben azonban nem csupán az iparban, hanem a mindennapi élet számos területén is egyre inkább el fognak terjedni a robotok és a valóság szerves részét képezik majd.
A robotok és jogaiknak fejlesztése olyan kényszerítő kérdés, amely jelentősen és drámai módon nemcsak az igazságügyi rendszerre, hanem a társadalmi intézményeinket szabályozó filozófiai és politikai elképzelésekre is hatással van. Kulcsfontosságú kérdés lesz a döntéshozók számára, hogy milyen szerepet szánnak az intelligens és önálló gépeknek.
Bár jelenleg a robotokat általában gépeknek tekintjük, s mint élettelen tárgyaknak, nincsenek jogaik, mesterségesen kell programozni őket, nem kapcsolódnak hozzájuk érzelmek és hiányoznak az alapvető ösztöneik, amelyek életben tartanák őket. Miután azonban a robotika, a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebbé válik, idővel szükség lesz a robotokkal kapcsolatos jogok létrehozására, szabályozására.
A robot a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) meghatározása szerint szabályozott mozgású, újraprogramozható, többcélú manipulátor több szabadságfokkal és amely különféle programozható mozgások közepette anyagokat, alkatrészeket és szerszámokat, speciális eszközöket kezelhet. A robotnak sajátos képességei, hogy tanítható, munkát végez, érzékel, feldogozza az adatokat és képes módosítani viselkedését. A robotokat ráadásul ipari és szolgáltató robotok csoportjába sorolhatjuk attól függően, hogy milyen célra tervezték őket. Bár a robotokat eredetileg egy bizonyos munkafeladatra fejlesztették, az idők során azonban tervezőik egyre bátrabb és merészebb álmokat próbálnak általuk életre hívni és ma már Sophia, a humanoid robot a címlapok hasábjain tündökölve szerez magának hírnevet.
Ha a közeljövőben a filmekben látott Ex-machina vagy Wall-e típusú robotok nem is kopogtatnak az ajtóinkon, azonban a robotika egészen biztosan dominánssá fog válni az élet minden területén és előrehaladása a jövőben például háztartási-, egészségügyi-, háziállat- és játékrobotok kifejlesztéséhez fog vezetni.
Fontos kérdéssé vált, hogy a robotok milyen mértékben tudják helyettesíteni, illetve kiegészíteni és jobbá tenni az emberi munkát. A világgazdasági fórum jelentése szerint 2022-re a gépek a jelenlegi munkahelyek mintegy 42% -át teszik ki, szemben a jelenlegi 29% -kal. A cégek lassan elkezdhetnek azon gondolkodni, vajon szükségük van-e olyan szabályozások kidolgozására, amelyek megvédik fényes, új, automatizált munkavállalóikat.
Az Amazon példája mutatja, hogy a robotika és a kapcsolódó jogok, esetleges jogviták közel sem olyan egyszerűek, mint gondoljuk. 2018. októberében a vállalat rossz sajtóvisszhangot kapott, amikor kiderült, hogy a munkatársak felvételéért felelős robot diszkriminatív volt a női pályázókkal szemben, ugyanis az eszköz hatékonyan megtanította saját magának, hogy a férfi jelöltek előnyösebbek -miután a korábbi önéletrajzok mintáinak többsége a férfiak uralta szakterületről származott. Tehát, ha kifejezetten úgy tervezték, hogy ne legyen diszkriminatív, főleg a nőkkel szemben, akkor kijelenthetjük, hogy ez nem jött össze.
Az intelligens számítógépes eszközöket már most is alkalmazzák az orvostudományban, az űrutazásban, a légiforgalmi irányításban és számos más területen. A változás idején egyre hangsúlyosabb és fontosabb lesz a felelősség kérdése. A jelenlegi technológia lehetővé teszi az előre beprogramozott válaszokat, s bár a robotok még nem tudnak személyes döntéseket hozni - legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint-, azért alaposan meg kell vizsgálni, ki a hibás, amikor egy ilyen gép valakit megsért vagy kárt okoz. Vajon milyen minta alapján viselkedett így a robot és ki viseli a felelősséget?
Amikor a robotok képesek lesznek arra, hogy független, önálló döntést hozzanak, illetve képesek lesznek új szokásokat megtanulni funkcionalitásuk javítása érdekében, szellemi tulajdonuk hamarosan védelmet igényel.
A robotok tehát nagyon értékes eszközök lesznek a vállalkozások számára, akik igyekeznek még hatékonyabban alkalmazni őket. Lehet, hogy ez lesz a robotjogok első területe, amely bekerül majd a jogszabályokba. Ahogy a szabályok formálódni kezdenek, az egyenlő foglalkoztatás fogalma lehet az első olyan lépés, amely hasonlít az "emberi jogokra" és végül sor kerül a robotok és a mesterséges intelligencia szabályait, kezelését és elvárásait tartalmazó iránymutatások kidolgozására is.
A gondolkodásról, az életről alkotott felfogásunk változni fog a technológiai újítások és a természetes változások eredményeként. Mivel a robottechnológia fejlődik és az emberiség kollektív gazdagságát növeli, a robotok tovább növelik a szakadékot a gazdagok és szegények között, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között, így a jövőjük elválaszthatatlanul kötődik a mi jövőnkhöz is.
Ráadásul van egy sor olyan etikai kérdés, amellyel foglalkozni kell, többek között:
El kell mondani az alkalmazottaknak, hogy robotokkal fognak dolgozni? Valószínű, hogy sok vállalkozás használja (majd) a mesterséges intelligenciát az üzleti feladataihoz (például számlázás) és az alkalmazottak számára nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy gépek helyettesítik az embereket.
Ki felel a robotok által a személyzetnek okozott károkért? A munkáltató vagy a gyártó? Mi vonatkozik a robot hibás/helytelen viselkedésére?
Ha egy robot eltanulja a "kollégái" rossz viselkedését, akkor kit terhel ezért a felelősség?
Ha gyorsan előreszaladnánk az időben, amikor is olyan robotok lennének, amelyek megfelelően szimulálják az emberi intelligenciát, akkor a jogalkotók egy sor kihívást jelentő kérdéssel fognak szembenézni a robotok jogaival kapcsolatosan.
Lehet zaklatni vagy bántalmazni egy robotot?
Lehet őket hátrányosan megkülönböztetni?
A robotoknak kell-e, lehet-e kompenzálni a munkáját és ha igen, hogyan?
Ha valamit feltalálnak, kit illet a tulajdon joga?
A munkaidő vonatkozik rájuk?
A robotok felemelkedése befolyásolja az emberek foglalkoztatási jogait?
A tömeges használatuk miatt csökken az emberi munkaerő szükségessége?
Vajon a monoton feladatokból való felszabadulás az embereket kreatívabbá, vállalkozóbbá teszi és ezáltal nagyobb megelégedettséget kap vagy ez magasabb munkanélküliséget teremt?
Mi van, ha egy robot kárt okoz munkatársának vagy ügyfelének?
A robotok "jogainak" kérdése tehát valójában összetettebb, mint gondoltuk volna, azonban nyilvánvaló, hogy a robotjogokkal kapcsolatos hasonló kérdések még szinte megválaszolhatatlanok, de amikor a robotok egyre fejlettebbek lesznek, mesterséges intelligenciával rendelkeznek, amely feljogosítja őket arra, hogy hasonlóan gondolkodjanak és cselekedjenek, mint az emberek, akkor a jogi normáknak is meg kell majd változniuk.
A jogrendszer ma még nem felkészült a robot okozta bűncselekményekre sem. Egyszer talán a robotok saját magukat programozzák és a korábbi emberi programozástól teljesen független bűncselekményeket fognak elkövetni. Ha egy robot bűncselekményt követhet el, akkor számos problémás kérdés merül fel.
Követhet el bűncselekményt egy robot?
Hogyan büntetik meg a robotot?
Elegendő-e az újraprogramozása?
Kit kell büntetni? A tulajdonost? A tervezőt? A gyártót?
Az ilyen kérdések szintén problémákat vetnek fel a robotokkal kapcsolatos eljárásokban és számos bírósági eljárást kell majd igazítani az ilyen esetek szükségleteihez. Ahhoz azonban, hogy konkrétabban megértsük a robotok jogi jövőjét, meg kell értenünk, hogy milyen jogi elveket kell alkalmazni a robotokat érintő konfliktusokra.
Az új technológiák nem csupán új előnyöket és lehetőségeket jelentenek, hanem újszerű fenyegetések megjelenésével is járnak.
Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia jelenlegi formája korlátozott, úgy tűnik, hogy sok tevékenység végül elkerülhetetlenül automatizálódik és emiatt bizonyos emberi szerepek elavulttá válnak. Noha a legtöbben talán egyetértenek azzal, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy a robotok meggyőzően szimulálják az emberi intelligenciát, kétségtelenül kifinomultabb és mindenütt jelenlevőbb tényezőkké válnak.
Ahogy belépünk a technológia-vezérelt társadalomba, újra kell értékelnünk a természettel és a gépekkel való kapcsolatainkat, valamint az ezzel kapcsolatos jogi fogalmakat.
A technológiai változás exponenciális ütemben növekszik és nehézkes lépést tartani az ilyen változásokkal. Elengedhetetlen, hogy a jogalkotók proaktív döntéseket hozzanak és foglalkozzanak a robotok jogainak kérdésével, ugyanis a robotjogok kérdésének figyelembe vétele ebben az új dimenzióban egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy újra fogalmazzuk a jogok fogalmát és azt, hogy ez mit jelent a mai társadalomban.
A robotoknak valószínűleg egy nap jogaik lesznek és ez kétségtelenül történelmileg jelentős esemény lesz. A jogok ilyen kiterjesztése nyilvánvalóan egy olyan jövőt feltételez, amely alapvetően eltér a jelentől és elősegítheti az emberek, a gépek és a természet egymással összefüggő jogainak és felelősségének új megismerését.
Emlékeznünk kell arra, hogy ami most fantasztikusnak tűnik, az közel sem lehetetlen egy távolabbi jövőben.
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
(avagy a Tall Poppy-szindróma)
A mai munkaerőpiac útvesztőjében sokan küzdenek olyan kihívásokkal, amelyek látszólag szakmai természetűek. Nehéz főnökök, akikkel a konfliktusok néha nyíltan kimondottak és érzékelhetőek, máskor viszont csupán belső ellenérzésként, feszültségként jelennek meg. Megakadt előmenetel, a motivációvesztés vagy teljes kiégés, mind-mind olyan fogalmak,...
Egy volt kollégámmal folytatott beszélgetés mélyen megmaradt bennem. Egy kávé mellett mesélt arról, mennyire kimerítő a munkája, de nem a túlórák vagy a határidők miatt.
A vezetés nem a népszerűségi verseny megnyeréséről szól, hanem a kényelmetlen és olykor kellemetlen döntések meghozataláról, amelyeket mások nem mernek vállalni. Ha a nehéz döntéseket kerüljük, mert kényelmetlenek vagy népszerűtlenek, akkor nem valódi vezetőként tevékenykedünk, csupán egy pozíciót foglalunk el. A jó vezetők tisztában vannak...
Ennek az eseménynek a puszta említése is megdobogtatja a szívét?
A vezetés folyamatosan kihívások elé állítja a vezetőt és a képességeit. Ezek a kihívások arra ösztönöznek, hogy próbára tegyük magunkat és megmutassuk, hogy meg tudunk valósítani valamit, ami nehéznek vagy akár lehetetlennek tűnik.