Észrevétlen átmenetek
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
Három ok, amiért a fogyasztók nem képesek a gazdaságot
egyetlen varázsütésre helyreállítani.
Az egészségügy, a biztonság és a gazdasági jólét közötti egyensúly megteremtésére törekvő állami tisztviselők a gazdaság újraindításának tervein dolgoznak.
Túl azon a kérdésen, hogy mikor és hogyan történhet a biztonságos nyitás, inkább kritikus kérdés, hogy az milyen formát ölthet. Vajon valóban jobb helyzetben van a magyar gazdaság, mint volt a 2008-as válság idején és most majd kisebb károkkal éljük túl a járvány miatti leállítást? Vajon van reális lehetőség az éles helyreállításra, ahogy egyesek remélhetőleg előrejelzik vagy több évig húzódó folyamat lesz?
A fogyasztók, akik mindig is kritikusak voltak a gazdaság számára, aligha valószínű, hogy önmagukban képesek kimozdítani a gazdaságot a válságból a járvány lecsengése után.
Elsődlegesen három fő oka van annak, hogy a fogyasztók - a gazdaság gerincét mindig megteremtve- bár kijönnek a jelenlegi válságból, de nem lesznek képesek/hajlandóak viselni ugyanazt a terhelést, mint korábban. Ez pedig egyúttal azt jelenti, hogy azok, akik most a hétköznapi családokra számítanak üzletük felvirágoztatásában, valószínűleg meglehetősen csalódottak lesznek.
Először is, a koronavírus következtében kialakult gazdasági folyamatok érezhetők a a munkaerőpiacon, amely súlyosan kihat a fogyasztókra és amely sokak számára nem egy átmeneti állapot lesz csupán. Bár a 2019. december- 2020. februári időszakban a munkanélküliek átlagos létszáma 164 ezer fő volt, a munkanélküliségi ráta 3,5% volt, de a koronavírus-járvány következtében kialakult gazdasági folyamatok ezt az időszakot még nem érintették, így a hatásai egyelőre nem érezhetők a munkaerőpiaci adatokban. De bizonyos, hogy a munkanélküliség megugrott, s a munkahelyek folytatódó elvesztésének józan becslései azt sugallják, hogy a munkanélküliség egy ideig továbbra is magas lesz.
A túl pozitív előrejelzések nem veszik figyelembe a gazdaság ilyen hatalmas zavarának hatásait.
A gazdaság ugyanis nem olyan, mint az elektromosság, amelynek áramlását le- és felkapcsolhatjuk. A gazdasági tevékenység a rendelkezésre álló finanszírozás, a bizonytalanság és az eltérő elvárások által befolyásolt különféle döntések milliárdjának összege. Ez a tevékenység nem képes hirtelen visszapattanni a helyére, legalábbis úgy, ahogy azt egyébként mindannyian remélni szeretnénk.
Másodszor, sok vállalkozás nem fogja visszanyerni a korábbi lendületét, mert nagyban a fogyasztói igényektől függ. Elkerülhetetlen, hogy egyesek hosszabb ideig munka nélkül maradnak, mint mások. Azok, akik gyorsan visszatérnek a munkába sem valószínű, hogy a korábbival azonos szintű kiadásokra lesznek képesek. Ne felejtsük, a háztartásoknak vannak kötelezettségeik: hitelek, kölcsönök, számlák, stb. S még azok számára is, akik visszatérnek a válság előtti munkaköreikbe, meg kell birkózniuk a ezekkel a terhekkel, amely korlátozza kiadásaikat az elkövetkező hónapokban vagy akár években.
Harmadszor, a világjárvánnyal való szembesülés, az elmúlt hetek tapasztalatai valószínűleg megváltoztatják sok fogyasztó viselkedését. Ami most történik, az sokáig fogja emlékeztetni az embereket a pénzügyi helyzetük törékenységére és óvatosabbá teheti őket a hitelfelvétel vagy a kiadások terén.
Ráadásul a társadalmi változások is valószínűleg megmaradnak. Mindaddig, amíg az emberek nem biztosak abban, hogy a vírus legyőzhető vagy legalábbis kezelhető oltásokkal, kezelésekkel, addig óvatosak lesznek és nem fognak utazgatni, nem fogják kitenni magukat a felesleges kockázatnak, tehát nem vesznek részt egy szélesebb körű keringésben, ez pedig alacsony gazdasági aktivitással fog járni.
A fogyasztói kereslet motorja nélkül, amely ugyanolyan lendületet ad a növekedésnek, mint az elmúlt évtizedben, fel kell készülnünk egy lassú és fájdalmas helyreállításra nem csak ebben az évben, hanem még 2021-ben is, s talán később is..
Vizsga az életre – észrevétlenül, újra és újra
(avagy a Tall Poppy-szindróma)
A mai munkaerőpiac útvesztőjében sokan küzdenek olyan kihívásokkal, amelyek látszólag szakmai természetűek. Nehéz főnökök, akikkel a konfliktusok néha nyíltan kimondottak és érzékelhetőek, máskor viszont csupán belső ellenérzésként, feszültségként jelennek meg. Megakadt előmenetel, a motivációvesztés vagy teljes kiégés, mind-mind olyan fogalmak,...
Egy volt kollégámmal folytatott beszélgetés mélyen megmaradt bennem. Egy kávé mellett mesélt arról, mennyire kimerítő a munkája, de nem a túlórák vagy a határidők miatt.
A vezetés nem a népszerűségi verseny megnyeréséről szól, hanem a kényelmetlen és olykor kellemetlen döntések meghozataláról, amelyeket mások nem mernek vállalni. Ha a nehéz döntéseket kerüljük, mert kényelmetlenek vagy népszerűtlenek, akkor nem valódi vezetőként tevékenykedünk, csupán egy pozíciót foglalunk el. A jó vezetők tisztában vannak...
Ennek az eseménynek a puszta említése is megdobogtatja a szívét?