A tervezés nem arról szól, hogy igazad legyen

"Mindenkinek van egy terve, amíg szájon nem vágják."

Ez a mondat gyakran kerül elő akkor, amikor valaki a stratégiai tervezést szeretné egy vállrándítással elintézni. Mintha a világ kiszámíthatatlansága felmentést adna a gondolkodás alól. Ha úgyis minden megváltozik, minek elemezni. Ha a piac majd visszajelez, minek előre számolni. Ha a valóság úgyis felülír mindent, minek időt tölteni stratégiával.

Csakhogy a tervezés soha nem arról szólt, hogy igazad legyen.

A stratégiai gondolkodás nem jóslás. Nem annak a bizonygatása, hogy előre meg tudod mondani, mi fog történni. Hanem annak a felismerése, hogy érted a közeget, amelyben mozogsz. A piacot, a szereplőket, az erőviszonyokat, a saját korlátaidat. És azt is, hogy mindez változni fog.

Aki ezt végiggondolja, nem attól lesz erős, hogy "bejött a terve". Hanem attól, hogy gyorsabban és tisztábban reagál, amikor nem az történik, amit elképzelt. A tervezés közben ugyanis nem válaszok születnek, hanem térkép. Egy tisztább kép arról, miben vagy más, hol vagy sebezhető, és hol van valódi mozgástered.

Sokan szeretik a Teslát példaként emlegetni. Nem azért érdekes, mert sikeres lett, hanem azért, mert következetes gondolkodás áll mögötte. Nem volt benne garancia, nem volt benne misztikum. Volt viszont egy világos irány, és az a képesség, hogy a hibákból tanuljanak anélkül, hogy elveszítenék a fókuszt. Nem sodródtak. Alkalmazkodtak, de nem kapkodtak. Ez a különbség.

Az alkalmazkodás nem ösztönös túlélési reflex. Hanem előzetes gondolkodás eredménye. Amikor válság jön, nem az nyer, aki gyorsabban pánikol, hanem az, aki már korábban végiggondolta, mihez nyúlhat, ha megszakad a megszokott működés. Hol vannak tartalékai, és hol nincsenek. Mi az, amit elengedhet, és mi az, amit nem.

Ilyenkor derül ki, hogy a stratégia nem tervrajz volt, hanem mozgástér.

A cinikus mondat ezért félrevezető. Nem azt jelenti, hogy a tervek feleslegesek. Hanem azt, hogy a merev tervek veszélyesek. Aki nem tervez, nem lesz rugalmasabb. Csak védtelenebb. Aki viszont gondolkodik, elemez, számol, és közben tudja, hogy mindez változni fog, az nem omlik össze az első ütéstől. Mert nem a tervébe kapaszkodik, hanem a felkészültségébe.

A stratégiai tervezés nem a kontroll illúziója. Hanem annak elfogadása, hogy a bizonytalanság az alapállapot. Nem attól marad talpon egy vállalkozás, hogy mindent előre tud. Hanem attól, hogy érti, mihez kezdjen akkor, amikor nem úgy alakulnak a dolgok.

És ebben a különbségben dől el minden.