Év végi önámítások a magyar vállalkozásoknál

Decemberben a magyar vállalkozások többsége számot vet.
Legalábbis látszólag.

Lezárjuk az évet, megnézzük a számokat, legyintünk egyet, majd elhangzik a mondat, ami minden üzleti év végén biztosan felbukkan:

"Jövőre más lesz."

Ez önmagában nem probléma.
A gond ott kezdődik, amikor a "más" mögött nincs valódi döntés, csak remény.

Az év vége nem ítélet, hanem tükör

A Solventnél nem hiszünk az év végi ostorozásban.
Abban viszont igen, hogy az év vége kíméletlenül pontos képet ad arról, hogyan működött valójában a vállalkozás.

Nem arról, hogyan terveztük.
Nem arról, hogyan szerettük volna.
Hanem arról, ami ténylegesen történt.

És ilyenkor rendszerint előkerül néhány jól ismert gondolat.

"Nehéz év volt mindenkinek"

Ez gyakran igaz.
De ritkán magyarázat.

Decemberben már nem az számít, mi volt nehéz.
Hanem az, mi lett belőle.

A számok nem vitatkoznak.
Nem érdeklik őket a körülmények, a szándékok vagy az indokok. Csak azt mutatják meg, ami végül összeállt, vagy nem állt össze.

"Rengeteget dolgoztunk"

Ez szinte mindig igaz.
És mégis kevés.

Az év végére a befektetett munka nem érv, hanem tény.
A kérdés ilyenkor nem az, hogy mennyi energiát tettünk bele, hanem az, milyen döntések születtek közben.

Mihez ragaszkodtunk akkor is, amikor már látszott, hogy nem működik.
Mit halogattunk azért, mert kényelmetlen lett volna kimondani.
Mely helyzetekben választottuk a megszokást a tisztánlátás helyett.

"Majd januárban átgondoljuk"

A január különös időszak.
Tele van újrakezdéssel, lendülettel és az üres lapokkal a naptárban.

És tele van olyan kérdésekkel is, amelyeket már decemberben fel kellett volna tenni.

Az év végi zárás ugyanis nem lezár, hanem összesít. Ami addig nem lett kimondva, az januárban sem változik meg magától.

"Jövőre más lesz"

Ez a mondat nem hazugság.
De nem is terv.

A különbség a kettő között decemberben válik láthatóvá.
Ott, ahol már nem lehet további hónapokra tolni a döntést. Ott, ahol az év egyszerűen elfogy.

A "más" nem attól lesz más, hogy új évszám kerül a naptárba.
Hanem attól, hogy döntünk, vagy hagyjuk, hogy a megszokás döntsön helyettünk.

Az önámítás nem hangos

Nem látványos.
Nem rosszindulatú.

Csendes. Pont olyan, mint egy legyintés az év végi számok felett.
Pont olyan, mint egy mondat, amit már túl sokszor hallottunk magunktól.

Az év vége nem kér számon.
Csak megmutat.

És ez sokszor épp elég.