Az ember, akit nem akarunk elveszíteni

Van, akit nem veszünk észre. Amíg ott van.

Nem az, aki sokat beszél. Nem az, aki mindenhez hozzászól, vagy aki mindig a középpontban van.

Mégis, ha egy nap hiányzik, valami elcsúszik.

Nem a hangulat lesz rosszabb – inkább a működés döccen meg. Mintha kiesne egy fogaskerék.

Nem beosztás kérdése. Nem végzettség vagy hangnem teszi azzá, aki. Egyszerűen csak érti, mit kell csinálni – és megcsinálja. Nem nagy szavakkal. Nem hősként. Csak úgy, csendben, pontosan.

Ő az, aki reggel először ér oda, és ha kell, este utoljára zárja be a kaput. Ő veszi észre, ha valami furcsán zúg vagy el van csúszva. Nem szól róla külön, csak már el is intézte. Mert szerinte ez így normális.

Nem vezető, nem irányító típus. De ha keresel valamit, nála megtalálod. Nem vacakol, nem mutogat – tudja. Ért hozzá. És segít, mert ez a dolga. Legalábbis ő így gondolja.

Nem vár érte elismerést. Nem akar kitűnni. Nem épít magának semmit – csak rendben akarja tudni a munkáját.

Ha hibázol, lehet, hogy ki sem derül – mert ő már kijavította. Csendben. Felesleges szavak nélkül.

Lehet, hogy néha túl nyers. Lehet, hogy nem kérdez vissza, csak máshogy csinálja. Lehet, hogy kimond valamit, amit más csak gondol. De egy idő után észreveszed: rá lehet számítani.

És amikor nincs – azt megérzi mindenki. Nem zajos hiány ez. Hanem egy halk üresség.

Van ilyen ember nálatok?

Nem az, akivel sokat beszélsz. Nem az, aki először jelentkezik. Hanem aki mindig ott van.

Ha most valaki eszedbe jutott, talán itt az ideje, hogy adj neki egy apró visszajelzést.

Nem nagy beszéddel. Nem hivatalos gesztussal.

Elég egy halk, egyszerű mondat. Vagy egy tál eper a konyhapultra. Nem sok. Nem hivalkodó.

De épp elég ahhoz, hogy tudja: észrevetted.

És lehet, hogy nem szól rá semmit.

De másnap is ott lesz. És megint megcsinálja azt, amit más nem.

Nálatok is van ilyen munkatárs?
Eperszezon van – lepd meg egy tál friss eperrel! 🍓