Amikor az igazságérzet kevés – egy társasházi beázás tanulságai

Jogászként gyakran fordulnak hozzám ismerősök egy-egy "elsőre egyszerűnek tűnő" problémával. Ilyenkor sokszor nem is jogi szaktudásra vágynak, hanem arra, hogy valaki megerősítse bennük: helyesen érzik, hogy igazuk van. A baj ott kezdődik, amikor az erős igazságérzet találkozik a rideg piaci valósággal vagy éppen mások igazságérzetének teljes hiányával.

Nemrég egy ismerősöm keresett meg, aki társasházban lakik. Az eset, amit elmesélt, tanulságos, mert jól mutatja, hogy mennyire mást lát a laikus és a jogász és hogy az "igazam van" érzés önmagában kevés, ha bizonyítani is kell.

Az eset röviden

Az ismerős társasházi lakás teraszán burkolási munkák zajlottak. A kivitelezés után hónapokig nem mutatkozott probléma, azonban egy nagyobb eső alkalmával jelentős beázás történt az alatta elhelyezkedő, részben a terasz alá benyúló lakásban. A hiba okának feltárása során a frissen elkészült burkolatot fel kellett bontani, ekkor derült ki, hogy a vízvezetékcső megrepedt. A cső belsejében építési törmeléket találtak, amely anyaga és színe alapján egyértelműen az új burkolási munkákhoz volt köthető. Mindez megalapozza a következtetést, hogy a cső sérülése a kivitelezés során keletkezett, a hiba pedig csak a beázás következtében vált érzékelhetővé. 

Amikor a károsult szembesítette a kivitelezőt, az kategorikusan tagadta a felelősséget. Röviden így érvelt: "Mi három héttel korábban elvégeztük a munkát, rendben átadtuk, a később jelentkező beázás nem állhat kapcsolatban az általunk végzett kivitelezéssel". Mindezt persze nem ilyen higgadt formában adta elő – a válaszból inkább a lekezelő, elhárító hozzáállás volt érzékelhető, mintsem a rendezett megoldás szándéka.

Az ismerősöm először egy másik ügyvéd véleményét kérte ki. Ő úgy ítélte meg, hogy az ok-okozati összefüggés nem elég erős, ezért a kivitelező felelőssége nehezen lenne bizonyítható.

Ezután keresett meg engem másodvéleményért.

Jogászi szemmel – hogyan állapítjuk meg a felelősséget?
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályai szerint a vállalkozó felel a munkavégzése során okozott károkért. Ez akkor is így van, ha a hiba nem azonnal válik láthatóvá. A felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kár az ő tevékenységétől független okból következett be.

Az ok-okozati összefüggés megállapításához két dolgot vizsgálunk:

1. A közvetlen okozati kapcsolatot – történt-e olyan beavatkozás a kivitelezés során, amely alkalmas a cső károsítására? A törmelékdarabok jelenléte a csőben egyértelműen erre utal.

2. Az időbeli összefüggést – kizárható-e, hogy a kár más forrásból ered? Ha hetekig tartó aszály után hirtelen az esőzést okolja a kivitelező, miközben a csőben építési törmelék van, a logikai lánc megszakad.

Jogászi szemmel tehát az ok-okozati összefüggés nem gyenge, hanem kifejezetten erős. Az első ügyvéd valószínűleg abból indult ki, hogy a bíróság előtt a bizonyítás mindig kockázatos  és ez igaz is. De attól még a tényállás világos: a kivitelező a felelős.

Miért ütközik itt az igazságérzet és a jog?
Az ismerősöm úgy érezte: nyilvánvaló, hogy mi történt, hiszen minden körülmény erre mutat. Az első ügyvéd óvatos megközelítése azonban lehűtötte a lelkesedését. Ez tipikus helyzet: az igazságérzet azonnal ítéletet mond, a jog viszont formális bizonyítékokat kér. A kettő közötti rés sokszor frusztráló.

Tanulságok társasházi helyzetben

1. Mindig dokumentáljunk – fotók, szakértői jegyzőkönyvek, tanúvallomások nélkül az igazságérzet önmagában kevés.

2. Ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani – ha a logikai lánc erős, másodvéleményt kérni nem hiba, hanem kifejezetten szükséges.

3. Szerződéses védelem – a társasházakban különösen fontos, hogy a kivitelezők munkáját szerződések szabályozzák, egyértelmű felelősségi klauzulákkal.

Zárás

Az igazságérzet fontos iránytű, de önmagában nem elég. Az üzleti és jogi környezetben mindig szükség van bizonyítékokra, szakértői véleményekre és határozott fellépésre. Az ismerősöm története jól mutatja: nem az a baj, ha valakinek erős az igazságérzete. Az a baj, ha másnál teljesen hiányzik és csak a jogi eszközök maradnak, hogy ezt pótoljuk.

Végül az ismerősöm nem indított pert. A kezdeti lelkesedést lassan lehűtötték a jó szándékú tanácsok és a környezet óvatos szavai. Győzött a beletörődés: nem volt kedve éveket pereskedni, költségeket előlegezni, újra meg újra felidézni a történteket. A kár maradt, a felelősség elúszott.

Jogászként pontosan tudom, hogy a jog csak akkor működik, ha van mögötte szándék. Ha valaki nem él vele, elveszíti a jog erejét, de aki visszaél vele, az a saját emberségét.

És talán ez a legnagyobb veszteség mind közül: hogy miközben egyre többen elengedik a felelősséget, a tisztesség lassan nem érték, csak opció lesz.