Amikor a "rendszer" nem megoldás, hanem menekülés

Januárban rendre megszaporodnak azok a tanácsadói hirdetések, amelyek szerint a probléma nem a túl sok döntés, hanem az, hogy "nincs rendszer".

A gondolat egyszerű.
Megnyugtató.
És gyors megoldást ígér.

Ha elfáradt a cégvezető, akkor biztos nincs struktúra.
Ha minden rajta fut át, akkor rossz a működés.
Ha nincs önjáró rendszer, akkor ideje "szintet lépni".

Ez jól működik reklámszövegként.
A működés valóságát azonban ritkán írja le pontosan.

A "rendszer" mint varázsszó

A rendszer jó szó.
Rendet ígér.
Kiszámíthatóságot.
Megoldást.

A tanácsadói marketingben gyakran úgy jelenik meg, mintha a rendszer önmagában válasz lenne minden működési feszültségre.

Mintha elég lenne:
– egy módszertan
– egy csomag
– egy sablon

És a döntések súlya magától eltűnne.

A probléma nem a rendszerekkel van.
Hanem azzal az elvárással, hogy átvehetik a felelősség helyét.

Az "önjáró működés" félreértése

Az önjáró működés jól hangzik.
Sokszor azonban félreértett fogalom.

Önjáró nem azt jelenti, hogy nincs döntés.
Nem azt jelenti, hogy nincs kockázat.
És végképp nem azt, hogy nincs felelős.

Egy működő KKV-ban az önjáró működés inkább azt jelenti, hogy világos:
– hol születik a döntés
– ki viseli a következményét
– és meddig terjed az autonómia

Ez nem csomag kérdése.
Ez működési gondolkodás kérdése.

Amikor a rendszer elfedi a valódi problémát

Sok esetben a feszültség nem azért keletkezik, mert nincs rendszer.
Hanem azért, mert nincs kimondva, hol van a felelősség.

– Ki dönthet jogi következményekkel járó kérdésekben?
– Mi az, ami delegálható, és mi az, ami nem?
– Hol fut össze a pénzügyi és jogi kockázat?

Ezekre a kérdésekre nincs sablonválasz.
És nincs olyan rendszer, amely automatikusan megoldaná őket.

Amikor ezek tisztázatlanok, a "rendszerépítés" könnyen menekülési útvonallá válik.
Egy ígéretté, hogy majd egyszer könnyebb lesz.

Nem minden fáradtság rendszerhiány

Egy működő KKV-ban a cégvezető terhelése nem mindig hiba jele.
Sokszor annak a következménye, hogy a döntéseknek súlya van.

Jogi, pénzügyi, reputációs következményekkel járnak.
És ezeket nem lehet automatizálni kockázat nélkül.

Ilyen helyzetekben nem több rendszerre van szükség, hanem tisztább döntési keretekre.

Nem arra, hogy eltűnjön a vezető, hanem arra, hogy világos legyen, hol nem szabad eltűnnie.

A rendszer eszköz. Nem cél.

A rendszer akkor működik, ha a valós működésre épül.
Nem akkor, ha elfedi azt.

Egy KKV-ban a jó rendszer nem leveszi a felelősséget, hanem láthatóvá teszi.

Nem megspórolja a döntést, hanem segít eldönteni, hol kell megszületnie.

Tudatos működés ott, ahol a rendszereknek határa van

A Solvent olyan KKV-kkal dolgozik, ahol a működés már túl összetett az ösztönös döntésekhez, de még nem oldható meg csomagokkal és sablonokkal.

Ahol a jog nem elméleti kérdés, hanem napi következmény.
Ahol a rendszer nem cél, hanem eszköz – a megfelelő helyen.

Ez nem minden vállalkozás útja.
De ahol a "rendszer" ígérete már nem megnyugtató, ott érdemes más kérdéseket feltenni.

Ez nem rendszerellenesség.
Ez működési realizmus.