Amikor a „legszűkebb keresztmetszet” nem a cégvezető

Időről időre felbukkan egy gondolat – jellemzően tanácsadói marketinganyagokban és hirdetésekben –, amely szerint ha egy cégben minden döntés egy embernél fut össze, akkor maga ez az ember a probléma.
A működés gátja.
A fejlődés akadálya.

Ez a megközelítés sok esetben leegyszerűsítő.

Vannak működő KKV-k, ahol a döntések összefutása nem hiba, hanem működési szükségszerűség. Nem azért, mert a cégvezető nem tud delegálni, hanem mert nem minden döntés delegálható.

Amikor a döntések súlya nem osztható szét

Egy működő vállalkozásban a döntések nem egyformák.
Vannak operatív kérdések.
És vannak olyan döntések, amelyek jogi, pénzügyi vagy reputációs következményekkel járnak.

Ezeknél nem a gyorsaság az elsődleges szempont.
Hanem a következmények kezelhetősége.

Ilyen helyzetekben a cégvezető nem "mindent magára húz", hanem vállalja a döntési felelősséget.

A "hátralépő vezető" mint általános elv

Az elmúlt években egyre több olyan tanácsadói marketingüzenet és hirdetés jelenik meg, amelyek azt sugallják, hogy ha egy cégben minden döntés egy embernél fut össze, akkor ott vezetési hiba van.
Ezek a gondolatok jól működnek reklámszövegként: egyszerűek, könnyen érthetők és gyors megoldást ígérnek. 

A probléma nem azzal van, hogy rendszerekről és delegálásról beszélnek.
Hanem azzal, hogy ugyanazt a sémát próbálják ráhúzni minden működő vállalkozásra.

Egy működő KKV esetében a döntések központosítása nem feltétlenül kudarc.
Sokszor éppen annak a jele, hogy a döntések súlya nem engedi meg az automatizált, önjáró működést kockázat nélkül.

Vannak KKV-k, ahol:
– a szervezet még nem bír el autonóm döntési szinteket
– a jogi keretek nem engednek laza működést
– a vezetői jelenlét hiánya nem szabadságot, hanem bizonytalanságot hoz

Ilyenkor nem az a kérdés, mikor lehet hátralépni, hanem az, hol nem szabad.

Mérés helyett működési kérdések

A működés értékelésére sok eszköz létezik.
Mutatók, benchmarkok, modellek.

Egy KKV valóságában azonban a döntő kérdések ritkán mérhetők számszerűen.

Hol keletkezne tényleges kár, ha egy döntés holnaptól nem a cégvezetőn futna át?
Hol indokolt az operatív jelenlét, és hol válik fékező tényezővé?
Mi az, ami nem delegálható, mert nem feladat, hanem felelősségi kör?

Ezekre nincs univerzális válasz.
De nem is kell, hogy legyen.

Nem minden működés végpontja a növekedés

A növekedés nem minden vállalkozás számára cél.
És nem minden esetben jelent előrelépést.

Vannak működések, ahol a stabilitás, a kontroll és a döntések kézben tartása üzleti előnyt jelent.
Ahol a cégvezető jelenléte nem átmeneti állapot, hanem tudatos működési forma.

Ebben a keretben a döntési központosítás nem hiba.
Nem szűk keresztmetszet.
Hanem irányítási pont.

Tudatos működés ott, ahol a döntéseknek súlya van

A Solvent olyan KKV-kkal dolgozik, ahol a működés már túl összetett az ösztönös döntésekhez, de még nem indokolt a nagyvállalati struktúra.
Ahol a jog nem elméleti kérdés, hanem napi következmény.
Ahol a cégvezetői jelenlét nem gyengeség, hanem vállalás.

Ez nem minden vállalkozás útja.
De ahol ez a működés felismerhető, ott a "legszűkebb keresztmetszet" kifejezés félrevezető.

Ez nem hiba.
Ez tudatos működés.

Kapcsolódó: Home