A visszatérés nem esemény. Állapot.
Január elején sokan úgy beszélnek a visszatérésről, mintha egy pillanat lenne.
Egy dátum. Egy hétfő. Egy újraindítás.
A valóságban a visszatérés ritkán ilyen tiszta.
Sok szervezetben január nem lendülettel indul, hanem elhúzódó visszaérkezéssel.
Van, aki még meg sem érkezett, mert a szokásos éves januári betegséget tölti.
Van, aki fizikailag már ott van, de mentálisan még az ünnepi kizökkenés hatása alatt áll.
A karácsony és az év vége sok helyen hosszabb szabadsággal jár és a ritmus nem egyik napról a másikra áll vissza.
Az év vége lezárás volt.
Szabadság. Kiszállás. Elengedés.
És sok helyen elvarratlan kérdések.
Vannak, akik január elején szembesülnek vele, hogy az új év nem hozott fizetésemelést.
Se inflációkövetést, se mást.
Vagy hozott, csak nem olyat, amire számítottak.
Ilyenkor a mérce ritkán marad belső ügy.
Beszélgetések indulnak.
Más területekről, más pozíciókból, más tapasztalatokkal.
Megosztják egymással, ki mennyit keres, hol mit adnak meg, mi számít "reálisnak".
Ezek az összevetések könnyen elvárásokká válnak.
"Ha ott ennyit fizetnek, itt miért nem?"
"Ha neki jár, nekem miért ne?"
"Ha máshol ez a szint, akkor én alul vagyok fizetve."
Csakhogy ezek az összehasonlítások ritkán azonos feltételek között születnek.
Más munka.
Más felelősség.
Más tempó.
Más tudás.
Más tapasztalat.
Sok esetben az, akivel összevetjük magunkat, pontosan ott van, ahová a befektetett munka, tanulás és következetesség eljuttatta.
És vannak helyzetek, amikor az elvárások elszakadnak a tényleges teljesítménytől.
De van a másik oldal is.
Vannak, akik örülnek, hogy van hova visszajönni.
Hogy még mindig van munkájuk.
Hogy a körülményeik stabilak.
Hogy a fizetésük arányban van azzal, amit valójában beletesznek.
Ez is része a képnek.
Január elején ezek egyszerre vannak jelen egy szervezetben.
Elégedetlenség és megkönnyebbülés.
Elvárás és belátás.
Többre vágyás és a meglévő értékelése.
Ez nem kivétel.
Ez januári alaphelyzet.
Ilyenkor az emberek nem sietnek dönteni.
Nem mondanak fel.
Nem köteleződnek el újra látványosan.
Figyelnek.
Figyelik, hogyan indul az év.
Miről beszél a vezetés.
Mi változott január elején.
És mi maradt pontosan ugyanaz, mint tavaly decemberben.
Ez a figyelés nem hangos.
Nem jár kérdésekkel.
Nem jár konfliktussal.
Mégis meghatározó.
A visszatérés ebben az értelemben nem esemény, hanem állapot.
Egy átmeneti időszak, ahol a jelenlét nem jelent állásfoglalást, de már sok mindent előkészít.
Ezért félrevezető január elején gyors következtetéseket levonni.
Lojalitásról.
Motivációról.
Elköteleződésről.
A maradás ilyenkor nem döntés.
A csend nem üzenet.
A januári időszak nem kapkodást igényel.
Nem nagy ígéreteket.
Nem pánikszerű irányváltást.
Hanem figyelmet.
Következetességet.
Tiszta kereteket.
A visszatérés nem pillanat.
Állapot.
És aki ezt érti, az nem próbál januárban gyors válaszokat kierőszakolni, hanem hagyja, hogy kiderüljön, mi marad meg akkor is, amikor az év tényleg elindul.