A visszajelzés hiánya mint szervezeti alapállapot
Ha az ember rendszeresen olvas HR-szakmai cikkeket, feltűnik egy visszatérő állítás: a visszajelzés hiánya elköteleződési problémákat okoz és végső soron fluktuációhoz vezet.
Ez egy jól hangzó összefüggés.
A valóság azonban árnyaltabb.
A visszajelzés hiánya többnyire nem döntési pont
A legtöbb szervezetben a visszajelzés nem azért hiányzik, mert tudatosan elmarad, hanem mert nem része a működésnek.
Nincs beépítve. Nincs ritmusa. Nincs kultúrája.
Ezért a hiánya ritkán válik önálló felmondási okká.
A munkavállalók többsége nem azért mond fel, mert "nem kap visszajelzést",
hanem más, kézzelfoghatóbb okok miatt: túlterhelés, vezetői konfliktus, pénz, irányváltás.
A visszajelzés hiánya inkább háttérzaj.
Egy állandó, megszokott állapot.
Informális értékelés létezik – csak nem így hívjuk
Fontos látni, hogy a legtöbb munkahelyen nem teljes a kommunikációs vákuum.
A munkavállalók sok mindent "kiolvasnak" a rendszerből:
– milyen feladatokat kapnak
– kiket vonnak be döntésekbe
– kinek továbbítanak érzékeny információkat
– kihez fordulnak automatikusan problémával
Ezek mind informális visszajelzések.
A szervezeti működés természetes melléktermékei.
Éppen ezért sokan úgy érzik: "nagyjából tudom, hol állok".
Ami mégis hiányzik: a kimondott viszonyítási pont
A probléma nem az, hogy nincs semmilyen jelzés.
Hanem az, hogy nincs kimondott keret.
Nincs közös nyelv arra, hogy:
– mit jelent itt a "jó teljesítmény"
– hol vannak az elvárások határai
– mi számít fejlődésnek és mi rutinnak
Ez nem feltétlenül bizonytalanságot okoz,
inkább értelmezési kényszert.
A munkavállaló következtet.
A vezető feltételez.
És a kettő ritkán találkozik pontosan.
Miért marad el mégis a formális visszajelzés?
Tapasztalati szinten ennek több oka van:
– időhiány
– konfliktuskerülés
– a "ha működik, ne bolygassuk" logika
– vagy egyszerűen az, hogy a vezetők többsége erre nem kapott mintát
A visszajelzés sok szervezetben nem eszköz, hanem esemény.
Évente egyszer. Kipipálandó.
Így nem is tud valódi funkciót betölteni.
A visszajelzés hiánya nem robban, hanem ülepszik
A következmény nem látványos.
Nem azonnali.
Nem tömeges felmondás.
Nem hangos elégedetlenség.
Hanem egyfajta belső alkalmazkodás:
– a munkavállaló "belövi" magát
– tudja, meddig érdemes elmenni
– és mit nem érdemes várni
Ez működőképes állapot.
Csak nem feltétlenül fejlődő.
Záró gondolat
A visszajelzés hiányáról szóló szakmai cikkek gyakran túl gyors következtetéseket vonnak le.
A valóságban ez nem egyetlen ok, hanem egy szervezeti alapállapot, amelyhez mindenki alkalmazkodik.
Nem mindenki sérül bele.
Nem mindenki megy el miatta.
De attól még nem válik feleslegessé.