Új munkahely, régi feszültségek – miért nehéz kilépni a megszokott szerepeinkből?

A mai munkaerőpiac útvesztőjében sokan küzdenek olyan kihívásokkal, amelyek látszólag szakmai természetűek. Nehéz főnökök, akikkel a konfliktusok néha nyíltan kimondottak és érzékelhetőek, máskor viszont csupán belső ellenérzésként, feszültségként jelennek meg. Megakadt előmenetel, a motivációvesztés vagy teljes kiégés, mind-mind olyan fogalmak, amelyek a modern munkavállaló mindennapjainak részévé váltak. 

De mi van akkor, ha a válasz nem ott van, ahol keresnénk? Mi van, ha a probléma nem is igazán a munkában, hanem bennünk rejlik? 

Ha igazán mélyre nézünk, már nem a munka áll a középpontban, hanem valami sokkal személyesebb. A munkahelyi gondok, amik ott vannak, valójában gyakran csak a felszínre kerülő jelek. Jelek arra, hogy valami mélyebb probléma húzódik a háttérben. A saját belső konfliktusaink, a gyerekkori minták, a félelmeink és a hiedelmeink sokszor olyan mélyen beépültek, hogy észrevétlenül formálják a döntéseinket, reakcióinkat – egészen addig, amíg már nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, amit érzünk.

Mind munkám során, mind a személyes környezetemben újra és újra azt látom, hogy a munkahelyi feszültségek sokszor valójában a személyes belső világunk tükörképei.  

Hogyan reagálunk a vezetői döntésekre, a kritikára, a változásokra? Milyen történeteket mesélünk magunknak arról, hogy hol tartunk és merre haladunk? Mi van akkor, ha a probléma nem a munkahelyi kultúrában vagy a vezetői stílusban van, hanem abban, hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá? 

Talán benned is felbukkant már egy furcsa, megfoghatatlan érzés, hogy valami nem jó, de nem tudtad hova tenni.

A siker, a jól fizetett munka, a társadalmi elismerés vagy mind, vagy ezek közül valami megvan, mégis, valami mélyen belülről nyomaszt. A munka maga tetszik, értelmet ad, sőt még örömet is adhatna, de a légkör olyan... elviselhetetlen. A csapatszellem hiánya, a feszültségek, a kimondatlan érzések, a versengés, mindent mérgeznek. Mindeközben a testünk, az idegrendszerünk már jelez: álmatlan éjszakák, fáradt reggelek és a legrosszabb az, hogy mindezt nem is vesszük észre, amíg el nem érkezik az a pont, amikor már nem bírjuk tovább. 

Aztán elérkezik az a pillanat is, amikor világossá válik, hogy valamit másképp kell csinálnunk. De mi történik? A külső körülményeket próbáljuk megváltoztatni. Új munkahely, új csapat, új vezető. Azt hisszük, hogy a környezetváltás minden problémát megold, mintha csak friss levegőre lenne szükségünk, de mi történik valójában? Az új helyzetben a régi minták, a mélyebb feszültségek új köntösben és más formában, de újra előbukkannak.

Nem arról van szó, hogy a külső körülményeket próbáljuk meg elbagatellizálni. Nyilvánvaló, hogy a munkahelyi kultúra, a vezetői stílus vagy akár a túlterheltség is jelentős hatással van ránk. De az alapvető kérdés mégis az, hogyan reagálunk mindezekre. Mert bár sok dolgon nem tudunk változtatni, a hozzáállásunk, a választásaink, az, hogy hogyan élünk meg egy helyzetet, ez mind rajtunk múlik. S bár ez a felismerés nem könnyű, hiszen egy hosszú önismereti folyamatot igényel, valójában itt rejlik a valódi változás kulcsa.  

A karrierünk alakulása tehát nem csupán a munkahelyünkön történik. Sokkal inkább az életünk tükre, azokról  a dolgokról, amit magunkról gondolunk, amit eltanultunk, amire vágyunk vagy amitől félünk. Bár kényelmetlen ezt belátni, ez az a pillanat, amikor végre szembenézhetünk önmagunkkal és elkezdhetjük megérteni, mi az, amit igazán szeretnénk és mi az, amit valójában keresünk. Mert talán az igazi kérdés nem az, hogy hol dolgozunk, hanem az, hogy amit csinálunk, valóban összhangban van-e a képességeinkkel és a tehetségünkkel  vagy csak egy régi szerepet viszünk tovább, megszokásból vagy félelemből.

Ha te is úgy érzed, hogy valami nincs rendben, de nem tudod pontosan, mi az, akkor itt az idő, hogy megállj egy pillanatra és őszintén szembenézz önmagaddal. Az, amit a munkahelyeden tapasztalsz, gyakran csak egy tünete annak, ami belül zajlik. Az igazi változás nem csak a külső körülményekben rejlik, hanem abban, hogy miként reagálunk rájuk, hogyan éljük meg őket.

Ez a felismerés nem könnyű, de ilyen esetben lehetőséget is ad arra, hogy ne csak a karrierünket alakítsuk, hanem saját belső világunkat is újraírjuk. Az önismeret, a hozzáállás és a tudatos változtatás a valódi kulcs a hosszú távú sikerhez, nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is.