A jó vezető néha hátralép
Pár napja egy vitába csöppentem. Mindkét fél megértést várt tőlem. Mindketten azt szerették volna hallani, hogy igazuk van.
És őszintén szólva... mindkettőjüknek igazuk volt. Ugyanakkor mindketten tévedtek is. Nem azért, mert rosszul látták a helyzetet, hanem azért, mert kizárólag a saját nézőpontjukból nézték.
Ez egyáltalán nem ritka jelenség. Sőt, talán ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy vezetők, munkatársak vagy üzleti partnerek elbeszélnek egymás mellett. Nem ugyanazt a valóságot látják, hanem ugyanannak a valóságnak két különböző szeletét.
Erről jutott eszembe egy gondolat, amelyről több űrhajós is beszámolt az úgynevezett overview effect, vagyis az "áttekintő hatás" kapcsán.
Amikor a Földet az űrből látják, eltűnnek a határok. Nem látszanak az országok, a politikai viták vagy az ember által meghúzott választóvonalak. Egyetlen összefüggő rendszer látszik, amelyben minden mindennel kapcsolatban áll.
Talán ezért térnek vissza sokan teljesen más gondolkodásmóddal. És talán ugyanez a vezetés egyik legfontosabb feladata is.
Egy vállalatban minden terület a saját szemüvegén keresztül látja a világot. A pénzügy a számokat nézi. A HR az embereket. Az értékesítés a bevételt. A jog a kockázatokat. Az operáció a működést. Mindegyik nézőpont jogos, de egyik sem teljes önmagában.
A stratégiai gondolkodás ott kezdődik, amikor valaki képes hátralépni annyira, hogy ne csak az egyes részleteket, hanem az egész rendszert lássa.
Egy költségcsökkentés nem pusztán pénzügyi döntés. Hatással lehet a motivációra, a fluktuációra, az ügyfélélményre és a vállalati kultúrára is. Egy jogilag kifogástalan szerződés üzletileg még lehet rossz megállapodás. Ahogyan egy rövid távon népszerű vezetői döntés hosszú távon komoly károkat is okozhat.
A jó vezető ezért nem feltétlenül az, aki mindig gyorsan dönt, hanem az, aki először képes kilépni a saját nézőpontjából. Mert nagyon sok konfliktus nem abból fakad, hogy valakinek nincs igaza, hanem abból, hogy mindenki csak a saját igazságát látja.
Talán ezért olyan nehéz jó vezetőnek lenni. Nem azért, mert minden kérdésre tudni kell a választ, hanem azért, mert képesnek kell lenni egyszerre több igazságot is meglátni.
A vezető ugyanis nem bíró, akinek ki kell hirdetnie, kinek volt igaza. Sokkal inkább az a feladata, hogy megtalálja azt a nézőpontot, ahonnan az egész rendszer működni kezd.
Mert amikor sikerül egy lépéssel hátrébb állni, gyakran kiderül, hogy nem két egymással szemben álló fél áll előttünk, hanem egyetlen probléma, amelyet eddig mindenki csak a saját oldaláról látott.
És talán ez a stratégiai gondolkodás valódi lényege. Nem az, hogy mindenkinél okosabbak legyünk, hanem az, hogy elég magasra emelkedjünk ahhoz, hogy végre ne csak a részleteket, hanem az összefüggéseket is lássuk.