Teljesítmény vagy lojalitás? Miért nem hisz már senki az értékelésben?

A kommentekből egy dolog világos: nagyon sokan nem hisznek abban, hogy a teljesítmény számít.

"Azt a lovat ütik, amelyik húzza."
"A seggnyalók kapják a bónuszt."
"A manipulátorok jutnak előre."
"A felülteljesítő veszélyes."

Ez nem egy-egy elszigetelt élmény. Ez kollektív tapasztalat.

És érdemes kimondani: vannak olyan szervezeti közegek, ahol ez könnyebben kialakul.

Nem minden szervezet működik ugyanazzal a logikával. Egészen más dinamika érvényesül ott, ahol a tulajdonos és a cégvezető ugyanaz a személy, mint ott, ahol a vezetés megbízotti szerepben működik, különösen nagy, állami vagy kvázi állami struktúrákban.

Ahol a döntés és a következmény egy kézben van, ott a hibák gyorsan fájnak. A rossz teljesítmény bevételben, növekedésben, versenyképességben jelenik meg. Ilyen közegben a teljesítményértékelés nem elvi kérdés, hanem túlélési mechanizmus.

Ahol viszont a döntés és a következmény elválik egymástól, ahol a finanszírozás nem kizárólag közvetlen piaci visszajelzésből érkezik, ott a visszacsatolás lassabb. Ott a mennyiség sokszor fontosabb, mint a minőség. Ott a lojalitás súlya nagyobb lehet a hatékonyságnál. Nem azért, mert mindenki rosszindulatú, hanem mert a rendszer ösztönzői mások.

Ez nem értékítélet. Strukturális különbség.

A kisebb, tulajdonosi vezetésű cégekben gyakran élesebb a mérés. Ott minden hiba láthatóbb, minden döntés közvetlenebbül érinti a működést. Ott a "miért" kérdése gyorsan előkerül.

Nagyobb, szétterített felelősségű rendszerekben a teljesítményértékelés könnyebben válik szubjektívvé, lassabban korrigálja önmagát (vagy egyáltalán nem) és a bizalom gyorsabban sérül.

De ettől még egy dolog nem változik: hosszú távon egyik rendszer sem tud tartósan fennmaradni valódi teljesítmény nélkül.

A probléma nem az, hogy léteznek torzulások. Léteznek. A probléma az, hogy amikor az értékelés nem átlátható, nem indokolható és nem vállalható, akkor az emberek narratívát gyártanak.

Ott a "csókos" jut előre.
Ott a "besúgó" számít.
Ott a "felülteljesítő veszélyes".

A bizalom nem attól jön létre, hogy mindenki ugyanannyit kap, hanem attól, hogy érthető, miért kap valaki többet.

Amíg ez nincs kimondva, addig marad a gyanakvás. És a gyanakvás gyorsabban terjed, mint a teljesítmény.