A fókusz és a bizalom: a munkahelyek elpazarolt valutája

A legtöbb munkahelyen rengeteg időt, energiát és pénzt pazarolnak el a felszínes dolgokra: végeláthatatlan meetingekre, felesleges riportokra, "fontosnak látszó" feladatokra, amelyek valójában senkinek a munkáját nem viszik előre. Sok helyen ez természetesnek tűnik, nekem azonban volt egy időszak, amely minden illúziót szertefoszlatott erről a jelenségről: az állami szférában eltöltött idő.

Az ott tapasztaltak megmutatták számomra, mi az, ami valójában felemészti a szervezetek erejét. Nem a pénz vagy a technológia hiánya, hanem a rejtett erőforrások elpazarlása: a figyelemé és a bizalomé.

Hozzáteszem, nem csak az állami közegben találkoztam ezzel. Más cégeknél is jelen volt, legfeljebb a milyensége és a mértéke változott.

Az állami szférában azonban különösen látványos volt, mert szinte nem volt vezető, aki felismerte volna a problémát – vagy ha látta is, nem volt érdeke tenni ellene. Ezért tud(ott) működni, sőt virágozni egy olyan rendszer, ahol nem az értékteremtés, hanem a látszat (volt) a cél. Ahol a forrás biztosan megérkezik, ott a pénz nem számít, a mutatott kép viszont annál inkább. És ahol nincs valódi vezető vagy tulajdonosi szemlélet, ott a szervezet szükségszerűen a látszat és az önigazolás köré szerveződik.

A figyelem: a munkahely valódi valutája

A XXI. században nem az idő a legszűkösebb erőforrás, hanem a fókusz. Amikor egy szervezetben a figyelem nem a munkára, hanem a pozícióharcokra, a látszatteljesítményre és a belső politikára fordítódik, akkor hiába minden erőfeszítés, a haladás csak látszólagos.

Az állami közegben pontosan ezt láttam. Az emberek idejét és energiáját elvitték a jelentések, a megfelelés, az egymást átfedő hatáskörök és a fölösleges vezetői pozíciók. A valódi teljesítmény helyett a "hogyan mutat" vált elsődlegessé. A legnagyobb veszteség pedig nem is a pénz volt, hanem az, hogy a figyelem – ami a munkahelyi hatékonyság legdrágább valutája – egyszerűen elfolyt.

A bizalom, amit mindenki alábecsül

Ugyanez történt a bizalommal is. Nem a szakmai teljesítmény számított, hanem az, ki kinek a kegyeit élvezi, kivel ül egy asztalnál és kivel mutatkozik. A folyamatokat többszörös ellenőrzések lassították, mindenki félt hibázni és az információkat gyakran szándékosan visszatartották.

A bizalom hiánya olyan luxus, amelyet egyetlen szervezet sem engedhetne meg magának. Ahol nincs bizalom, ott minden lassú, merev és kimerítő. Ahol viszont van, ott a folyamatok felgyorsulnak, a döntések egyszerűsödnek és az emberek energiája valóban értéket teremt.

Hogyan lehetne mindezt megfordítani?

A kiút sosem a látszatban rejlik. Ahhoz olyan szemlélet kell, amelyik nem dől be a hamis díszleteknek, hanem észreveszi a repedéseket a falon. A szervezet ott kezd erősödni, amikor nem egy feljavított képet kér, hanem a valóságot akarja látni.
A kontroll növelése könnyű, de hosszú távon csak elaprózza az energiát. A valódi előrelépéshez tiszta mondatok kellenek, nem kozmetikázott jelentések. És végül mindig az apróságok döntik el a működés irányát: a bevonás, az elismerés, a nyílt hang. Ezek nem látványosak, de éppen ezek formálják értékké azt, ami addig láthatatlanul veszett el.

A vezető felelőssége

Egy szervezet legnagyobb rejtett erőforrása nem a költségvetés vagy a technológiai háttér, hanem a kollektív figyelem és bizalom. Ha ezek elfolynak, minden más csak tüneti kezelés marad. Ha viszont tudatosan óvják és építik, akkor a cég – legyen állami vagy piaci – erőlködés nélkül válik gyorsabbá, emberibbé és hatékonyabbá.

Összegzés

A változás sokszor nem finomhangolás, hanem nagyobb tettek sorozata. Néha szembe kell nézni a régi beidegződésekkel, lezárni, ami nem működik és helyet adni egy új struktúrának. Ez gyakran együtt jár azzal, hogy egyes emberektől meg kell válni, másokat pedig be kell vonni, új csapatot kell építeni. Ehhez bátorság kell – az a fajta, amely megkülönbözteti a valódi vezetőt attól, aki csak a látszatot őrzi.

A valódi vezető nem a saját hiúságát legyezgeti, hanem épít. Nem báb, aki sodródik, hanem képes meglátni, ki az, aki valóban tehetséges, ki az, aki szakmailag erős, ki az, aki csak játszmázik. A fókusz és a bizalom ma a munkahelyek legértékesebb valutái. Ha ezek nincsenek a helyükön, bármennyi pénzt és energiát lehet önteni a rendszerbe – az eredmény legfeljebb a felszínen látszik. Ha viszont tudatosan őrizzük és építjük őket, minden más – idő, pénz, technológia – magától a helyére kerül.

A saját tapasztalatom – 3,5 év az állami szektorban – világosan megmutatta, milyen könnyű mindezt veszni hagyni. Láttam, ahogy a fókusz széthullik és a bizalom lassan elporlad, miközben a látszat fennmarad. De azt is láttam, hogy más közegben, más formában ugyanígy újra megismétlődhet a veszteség. A különbség mindig a vezetőn múlik: van-e, aki érti, látja és érdekelt abban, hogy megőrizze a fókuszt és a bizalmat.

A kérdés tehát soha nem pusztán az, mennyi pénzt költünk. Hanem az, mennyi fókuszt és bizalmat engedünk nap mint nap elpazarolni. És itt dől el minden.

👉 A Solvent Consultingnál pontosan ebben hiszünk: hogy az üzleti siker nemcsak számokon, hanem a láthatatlan erőforrások megőrzésén múlik. Nem a látszatot, hanem a valóságot keressük – és segítünk megtalálni ott is, ahol más csak számokat lát. Ha úgy érzi, szüksége van tisztánlátásra és valódi támogatásra, keresse bizalommal irodánkat.